Reggeli ébresztő

1. rész:


Ismét egy borzalmas reggelre ébredtem, a telefonom nyugtalanul csörög a párnám alatt. Gyorsan kiszedtem onnan mielőtt még az őrületbe kerget és neki vágom valaminek.
-Áhh meg vagy. - kiáltok fel győzedelmesen.
Rápillantok a képernyőre; Olivér nevét mutatja.

Vajon mit akarhat? - tettem fel magamnak a kérdést.
- Haló. - szólók bele rekedt hangon.
- Szia törpi, ugye nem keltettelek föl? -kérdezte.
- Hát öhm de, de nem baj így is már 10 óra. - pillantottam rá az órára.
- Bocsi. - mondta szomorkásan.
- Mi a terv mára? - kérdem tőle vidáman.
- Hát a bátyád mondta, hogy szeretné ha ott lennél velünk próbán. - mondta kedves hangon. Igen gyanús ez nekem.
- Igen is, értettem főnök. De azért ugye előtte beugrunk a mekibe? - kérdeztem tőle.
- Persze 15 perc és ott vagyok előtettek. - és ezzel le is tette a telefont.
Hm, érdekes. Van negyed órám elkészülni. Gyors a fürdőbe siettem megmostam a fogam és egy egyszerű sminket készítek el magamnak a hajamat kifésülöm, hagyom kiengedve. Gyorsan visszarobogok a szobámba a szekrényemhez, azon tanakodok, hogy  mit vegyek fel. Meg is van, egy egyszerű kis szoknya, a kedvenc kék telitalpú magassarkúmmal.

 










Gyorsan felkaptam magamra és már szólt is a csengő. Olivér az, egy puszival köszöntött.

- Szia törpi. - köszönt nagy mosolyal az arcán.

- Szia Szöszke. - köszöntem neki.

- Gyere induljunk, hogy időben oda érjünk. szólt miközbe a táskámat kerestem.

- Egy pillanat. Csak a tá..Áh meg van. Mehetünk. - ezzel el is indultunk.

Az utcán csöndben sétáltunk egymás mellett. Már vagy 10 perce sétáltunk mikor megpillanottam a mekis logót. Itt már sietősre vettük lépteinket. Olivér be is ment, meg is vett mindent amit kértem. Meg is érkeztünk a Lurdy-hoz gyorsan föl lifteztünk a 2. emeletre ahol már ment a próba.

- Sziasztok. - köszöntem előre.

- Szia hugica. - köszönt Benny

- Szia csajszi. - Sziki és YaOu kórusban köszöntek.

- Na akkor kezdjük is a próbát. - szólt Sziki.

Az összes dalt elpróbálták, miután a próbának vége lett sutyorgásba kezdtek. Furcsán néztem rájuk. Olivér jött oda hozzám és kihívott beszélni. A mi kapcsolatunkról annyit kell tudni, hogy lassan 2 és fél éve nagyon jóba vagyunk, minden nap találkozunk, van valami közös programunk. Bátyám ként tekintettem rá. De egy ideje megváltozott, többet érzek iránta mint barátság.. "Panna nem nem szabad elrontanod." - szólt egy kis hang belülről.

- Panna lehet egy kérdésem? - szólt Oli halkan

- Persze Szöszim mond csak. - mosolyogtam rá biztatóan.

- Sokat gondolkoztam a kapcsolatunkon, és hát arra jutottam, hogy többet érzek irántad mint barátság. Szóval Panna leszel a barátnőm? - kérdezte félénken.

Megszeppenve néztem rá. Én lennék a legboldogabb ember a világon, de nem nem lehet. A szívem azt súgja mondjak igent, de az agyam az ellentétjét mondja.

- Igen leszek a barátnőd. - amint ezt ki mondtam felkapott és megcsókolt. Azt hiszem most vagyok a legboldogabb.